Bár a fogtömés rutinszerű, biztonságos eljárás, mint minden fogászati beavatkozás, ez is rejt bizonyos kockázatokat. Ezek ismerete segít abban, hogy a páciens reálisan lássa a folyamatot, és tudatos döntést hozzon a kezelésről.
A szuvasodás kiterjedése nem mindig látható
A foganyag-veszteség pontos mértéke csak a szuvas rész eltávolítása után ítélhető meg. Gyakran előfordul, hogy a fertőzés mélyebbre terjed, mint amit röntgennel vagy szabad szemmel észlelni lehet. Emiatt a tömésnek induló kezelés végül gyökérkezelésbe, fogpótlás készítésébe vagy akár fogeltávolításba is torkollhat.
A beavatkozás során fellépő lehetséges reakciók
A kezelés közben vagy után az alábbi átmeneti jelenségek előfordulhatnak:
- Ínyvisszahúzódás, nyálkahártya-sérülés vagy fogérzékenység, főként mély szuvasodások esetén.
- A tömőanyag zsugorodása miatt mikrorepedések keletkezhetnek a fogban.
- Fogbélelhalás ritkán, de előfordulhat, különösen, ha a szuvasodás közel van a pulpakamrához.
- A fogak az érzéstelenítés elmúltával magasnak vagy kényelmetlennek tűnhetnek, ami utólagos beigazítást igényelhet.
- Érzéstelenítés hatására rövid ideig tartó zsibbadás, érzéskiesés vagy rosszullét is jelentkezhet.
Hosszú távú tényezők:
- A tömőanyagok az évek során elszíneződhetnek, kophatnak vagy lepattanhatnak, ezért időszakos kontroll és szükség esetén korrekció javasolt.
- Nem megfelelő szájhigiénia mellett – például a fogselyem vagy fogköztisztító kefe hiánya miatt – a szomszédos fogak között újra kialakulhat szuvasodás.
Ritka, de lehetséges komplikációk:
- Allergiás reakció a tömőanyaggal vagy érzéstelenítővel szemben.
- A röntgenfelvételek által okozott minimális, de valós sugárterhelés.
- Hosszabb ideig tartó szájnyitás (pl. kofferdámhasználat mellett) ritkán állkapocsízületi panaszokat idézhet elő.
A modern technológiák, precíz munkavégzés és higiéniai protokollok mellett ezek a kockázatok minimálisra csökkenthetők – de teljesen nem zárhatók ki.
A kezelés utáni panaszok nagy része átmeneti, és rendszerint néhány nap alatt megszűnik.